Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
"A tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes fejezetekkel, melyek feszültségét vidám kópéságok oldják, és mindezek mögött kuszán húzódnak meg egy meghökkentően eredeti bűnügyi történet hálójának a szálai."'... abban a pillanatban mindenesetre határozottan úgy éreztem, hogy megvan a könyv, amelyet örökbe fogadhatok. Úgy is mondhatnám, hogy az a könyv volt meg, amelyik engem akart örökbefogadni. (...) Talán csak a helyiség varázslatos légköre kerített hatalmába, de meg voltam győződve róla, hogy az a könyv éveken keresztül énrám várt, s csakis azért került oda, még mielőtt a világra jöttem volna, hogy rátaláljak.'
Nagyjából így éreztem én is, mikor úgy döntöttem, Zafón úr könyve mellett teszem le a voksomat. Mindenféleképpen az egyre csak bővülő kívánságlistámról akartam választani, de ahogy róttam a köröket a könyvesboltban, minduntalan visszatértem A szél árnyékához. Ahogy elolvastam az ismertetőt, onnantól nem tudtam kiverni a fejemből. Miközben más könyvekkel a kezemben töprengtem, mit is válasszak, gondolataim akaratlanul visszavándoroltak a különös történetet ígérő könyvhöz, Ruiz Zafón szinte elbűvölt azzal a pár sorral. Végül megpecsételődött a sorsunk, én őt választottam, ő pedig engem.
Kisebb koromban sokat cikiztek, hogy nekem anyagilag egyáltalán nem gazdaságos könyvet ajándékozni, mert akármilyen hosszú is legyen, egy, maximum két nap alatt kegyetlenül kivégzem őket. Úgy terveztem, A szél árnyékával másképp lesz. Beosztom, mint a finom csokoládét, minden nap csak egy falatkát török le belőle, s élvezettel, lassan majszolom el. Carlos bácsi, ez a zseniális csirkefogó, viszont keresztbe húzta a számításaimat. Gyakorlatilag nem tudtam letenni, bár rengeteg töltelék rész van benne, leírások, visszaemlékezések, mégis mind-mind fontos a történet egészét tekintve, elengedhetetlen.
Mégsem lehet ezt egyszerre bedarálni, mint a könnyed limonádékat, mert megfekszi a gyomrunkat. Minden 20-30 oldal után kénytelen voltam pihenőt tartani, hogy felfogjam, megemésszem az olvasottakat, és feldolgozzam érzelmileg.
A fülszövegben több jellemzés is van a könyvről: fájdalmasan szép, félelmetes, fordulatos, detektívhistória... Ez mind igaz is. De kifelejtették a legfontosabbakat: beteg, nyomasztó, és hátborzongató... Mert ezek is igazak rá, nagyon is. De semmit nem vesznek el a könyv varázsából, ellenkezőleg. Nyúlszívűeknek viszont nem ajánlott. Bárcsak tudtam volna ezt, mielőtt belekezdtem.
Az írónak hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy a várost egy élő, lélegző, gondolkodó lénnyé formálja, szinte elhiszem, hogy Barcelona egy önálló életet élő állat, ami csendben figyeli az emberek mindennapjait, esetleg vihart, vagy gyengéd napfényt küld rájuk.
Ruiz Zafón egyébként tökéletesen beillene Carax-nak, a mesélőkéje páratlan, s ez nem csak A szél árnyékában jelenik meg, hanem a Tűzrózsában is. Azt hiszem, erre a könyvre ugyanúgy foggal-körömmel vigyázni fogok, mint Daniel A szél árnyékára...
"Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítatni, akármit is írnak az újságok, hanem a középszerűség és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, méghozzá rossz viccet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése