Szabó Magda: Születésnap

Mialatt ezt az értékelést írom, Csajkovszkij fantasztikus b moll zongoraversenye szól a háttérben, s visszaidézi azt az élményt, amit a Születésnap harmadszori olvasása ajándékozott nekem. Először még 12-13 éves koromban vettem kezembe ezt a könyvet, édesanyám mondogatta, hogy ilyen-olyan nagy hatással volt rá, mindenképp olvassam el. Akkoriban faltam a könyveket, persze, hiszen más dolgom sem volt. 

Mégis nehezen rágtam magam át rajta, nem igazán értettem a mondanivalóját, nem éreztem át a súlyát, s nem igazán tudtam azonosulni egyetlen szereplővel sem. Gyermek voltam és balga. Akkortájt talán még a főszereplő, Bori értelmi és érzelmi szintjén sem voltam, így nem sok örömet okozott a Születésnap. Évekig piszkálta mégis a fantáziámat, rengetegszer a kezembe került a kissé szakadt borítós, megsárgult lapokkal teli kis könyvecske még valahogy a '60-as évekből. Végül másodszorra is megadtam magam neki, nagyjából 16-17 éves lehettem. Együltömben végigolvastam, kezdtem kapisgálni, mi is a lényege ennek az egésznek, kezdtem átlátni a dolgokat, a történéseket, a dolgok miértjét, de óh, vajmi keveset értettem meg belőle még akkor is. Végül nemrég ismét kezembe vettem, tudtam, hogy tartogat még számomra meglepetéseket és tanulságokat, és éreztem, hogy most, na majd most! Sikerül végre megérteni mindent, választ kapok az élet nagy kérdéseire, megvilágosodok, s majd osztom szépen az észt mindenkinek, hiszen na, én végre megértettem egy remekművet, átéreztem minden rejtett kis tanítását. Jó vicc. 

Végül így lett. Megértettem. És rendesen a kis pofikámba is vágta, hogy na kislány, ez vagy te. Bori története, az esetlensége és határtalan naivitása, a nemtörődömsége, az az álomvilág amit teremtett magának, s amibe oly keservesen próbált kapaszkodni, minden az én fiatalkoromat idézte vissza. Tökéletes, 21. századi modern mása voltam Borinak. Ez a felismerés arcul csapott, s azóta sem térek magamhoz. 

A könyv maga zseniális. A regénynek elég sok fontos szereplője van, legtöbbjüknek sok apró, de sorsfordító szerep jutott, mégis három ember áll a középpontban. Természetesen, az első a főszereplő, Bori. Bori egy naiv, burokban nevelt, gyerekes gondolkodású kislány, aki csak magával van elfoglalva, a saját apró-cseprő gondjai izgatják, és nem lát mást a saját bájos, szőke tükörképén kívül. Mégis, mindenki szereti, babusgatja, s talán ez is vezette őt oda, ahova.

Másik fontos szereplőnk Jutka. Egy felelősségtudatos, gondoskodó, racionális kis lény, belül gyermeki vágyakkal, s titkolt keserűséggel, amiért már gyermekkorában felnőtté kellett válnia, szülei elvesztése és idős nagymamája esetlensége miatt. Ő az, aki mindenkin segít, kikapja a seprűt a házmester kezéből, pátyolgatja Borit, holott a két lány ennél különbözőbb talán már nem is lehetne.

És végül ott van Varjas. Az ő sorsa talán csak engem fogott meg, az én szívemhez áll közel, mégis úgy érzem, szentelnem kell neki pár sort. Nektek pedig egy kis figyelmet. Varjas sorsa talán még Jutkáénál is szomorúbb. Míg a lány szegénységben él ugyan, de nagymamájától rengeteg szeretetet kap, Varjas Miklós az édesapja árnyékában él, az életbenmaradásért küzd, s megbecsülés, támogatás, szeretet helyett csak rengeteg fájdalmat és keserűséget kap. Kiábrándult az életből, lemondott a jövőjéről. 

Nem spoilerezek, természetesen az egész sztorinak heppiend a vége, mégis annyira reális az egész könyv, annyira természetes és egyszerű, mint az élet. Nincsenek felesleges bonyodalmak, minden szál vezet valahová, s minden szereplő szép jellemfejlődésen megy át. Összességében, ha szeretni fogod, ha utálni, akkor is mindenképp ismerned kell.