2017. február 3., péntek

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)


A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek? 
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.



Igaz, hogy már jó pár nap eltelt, mióta az utolsó gyilkos meghökkentő mondatokat is elolvastam, de csak most jutottam el oda, hogy papírra is vessem a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban.
Hol is kezdjem? Csodás volt. Természetesen ennél jóval több, de nehéz megtalálni rá a megfelelő szavakat. Tetszett, hogy az Ambrózy báró- Milli kisasszony kapcsolatból egyre többet kaptunk, és SPOILER!! nagyon drukkolok, hogy a mi morc bárónk a regény végén feltett igen lényeges kérdésre jó választ adjon SPOILER VÉGE  Izgalmakban nem volt hiány, és egyre jobban közelítünk a fő bűntény megoldásához, ami persze a könyv végén teljesen megoldódik.

 Bevallom, noha viszonylag hamar rájöttem erre-arra, mégis meglepett a végkifejlet. Az a csavar! Az írónak aztán nagyon tekervényes a gondolkodása. Nehéz lenne erről a könyvről spoiler nélkül beszélni, hiszen fejezetről fejezetre kapjuk a válaszokat, a csavarokat, és a legtöbb szál kibogozódik. Persze, még mindig ott van a legnagyobb kérdés: mi lett Ambrózy báró karjával? No meg persze, hogy ki a titokzatos rózsás hölgy? 

A legtöbb olvasóval ellentétben én igenis értettem, Ambrózy Richárd mit miért tesz, és nem mondom, hogy nem akartam egy-két fejezetnél igencsak fültövön csapni, de valahol megértettem a szándékait. 

A végéhez pedig csak annyit fűznék, hogy bárókám, most aztán helyén legyen az eszed, mert kapsz egy maflást! Ja igen, az utolsó fejezetnél rájöttem, miért Ármány és kézfogó a könyv címe. Ez a függővég egy csúnya ármány volt ellenünk... 


Kedvenc idézet:

– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát? 
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?



A könyv Moly-adatlapja: Ármány és kézfogó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése