2017. április 26., szerda

{Vigyázz, kész, posztolj!} - Ezt/ezeket szeretem magamban



Ezt/ezeket szeretem magamban.


Jaj nekem. A rettegett kérdés. 

Tudjátok, én több szempontból is érdekes utat jártam be az elmúlt huszonakárhány évben. Nem, nem tudjátok meg, mennyi is az pontosan. Nem is számít. Szóval. Nem is igazán az események miatt, hiszen átlagos életem volt - többnyire. Talán kicsit többször találkoztam az erőszakkal, talán kicsit több kényszercselekvés és szorongás jutott osztályrészemül. Talán kicsit nehezebb volt minden. De nem ezek miatt érdekesek az elmúlt évek. Hanem a személyiségfejlődés miatt. Épp ezért nem szeretek beszélni magamról. A régi énem és a mostani énem olyan szöges ellentétben állnak egymással, hogy joggal kérdezhetné bárki, hogy fért ez a kettő egy 55 kilós kislányba? Valahogy megfért. Sosem beszélhetek úgy magamról, hogy ne említeném a múltam, mert az tett azzá, aki vagyok. Márpedig a múltamról nem szeretek beszélni. Jó kis klisés könyvet írhatna rólam bárki. Egy lány, sötét múlttal, féltve őrzött titkokkal és persze egy fordulattal, ami mindent megváltoztat. Ne aggódjatok,én úgyis megírom.

Szóval,hogy a témánál maradjunk - mert ez nekem valahogy mindig nehezen megy - nem lesz könnyű, de igyekszem összeszedni pár dolgot, amit igenis szeretek magamban. Meggyőző voltam? Pedig igyekszem..

- Az első és legfontosabb: meg tudtam változni. Olyan vagyok, mint a víz: úgy idomulok, ahogy a környezet megkívánja. De csak ha a meggyőződéseim is egyeznek ezzel! Borzasztó önfejű vagyok.

- Szeretem magamban, hogy házias vagyok. Szerintem ez olyan dolog, ami kiveszőfélben van a női társadalomból és én ezt nagyon sajnálom. Nekem nem okoz gondot, hogy háromfogásos ebédet rittyentsek az asztalra, odafigyelve arra is, hogy változatos legyen, és persze mindig sütök valamit. Az elengedhetetlen. Közben már ragyog a lakás, frissen vasalt ruhák illatoznak a nappaliban és még a madarak is a vállamon ülve csicseregnek.. Ja nem, az a Hamupipőke. Na jó, de tényleg házias vagyok! És lányok, higgyétek el, ez nagy erény.

- Mindent megteszek azokért, akiket szeretek. De komolyan, nincs lehetetlen. Ha valaki, aki fontos számomra akar valamit, az életem árán is megszerzem.

- Kitartó vagyok. Ezt nagyon sokszor cáfolhatnám, de ha elhatározom magam, akkor nincs az az erő, ami visszatarthatna. 

- Mindenkivel kedves vagyok. Ez akár rossz tulajdonságnak is beillene, sokszor estem miatta pofára. De ez ösztönös, ez ellen nem tudok mit tenni. Ha valakivel beszélek, reflexből mosolygok. Anyu, ezt tőled örököltem, a te hibád! 

- Ha valami érdekel, egy életre megjegyzem. Ha érdekes dologról hallok vagy olvasok, az agyam szivacs üzemmódba kapcsol és magába szív minden információmorzsát. Ez főleg az idegen szavaknál, kifejezéseknél fordul elő. Mindegy, milyen nyelven, megjegyzem. Ne is kérdezzétek, miért. Én sem tudom. 

- Mindig tudok újratervezni. Általában egy napom forgatókönyve úgy ötször-hatszor változik meg, de mindig tudom úgy alakítani, hogy minden szépen a helyére kerüljön. 

Na, nem is lett ez olyan rossz. Igazából  ez egy remek kis gyakorlat arra, hogy mélyen magunkba nézzünk és mindenféle cukormáz nélkül kielemezhessük a személyiségünket. Bizony, fontos az őszinteség, s a legfontosabb, hogy önmagunkkal őszinték legyünk! Mindig azt mondtam, azt az embert, aki nem szimpatikus, de felvállalja magát, sokkal többre tartom, mint azt, aki megjátsza magát, hogy imponáljon. 

Legyetek igazán önmagatok, ne álljatok be a sorba, és a legfontosabb: úgy szeressétek magatokat, ahogy vagytok!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése